Skinhead!!

Skinhead 8 parancsolat:

1. Törj az égig

  2. Tarts ki végig

3. Neves ha fáj

  4. Üss ha muszáj

    5. Tartsd a várat

    6. Védd a társad

7. Tiéd a hit

     8. A zászlót vidd

 skinhead - magyarul bőrfejű - egy társadalmi szubkultúrához tartozó személy. Gyökerei a munkásosztályhoz, a szegényebb néprétegekhez csatolják. A skinheadek az 50-es-60-as évek két fő szubkultúrájából alakultak ki. Ez a két szubkultúra a "mod" és a "rudeboy" volt. A "modok" brit munkásosztály fiataljai voltak. Ők akkoriban a legújabb zenének számító reggae-t és ska-t hallgatták. Az öltözködésük a későbbi skinheadekéhez hasonló volt. Ami még elengedhetetlen kellék volt, az a robogó, minden fiatal ezzel járt. Fehér bőrű fiatalok voltak, akik büszkék voltak a munkásosztályra és a gyökereikre. "Rudeboy"-oknak a gengszter típusú jamaikai fiatalokat hívták. Bennük nagyon erős volt az összetartás és nem kímélték azt, aki útjukba állt. A 60-as években sok jamaicai emigrált Britanniába, így találkozott a két szubkultúra egymással. Ebből a két csoportból születtek az első skinheadek 1969 táján. Hajukat rövidre vágták, mivel gyakoriak voltak az utcai verekedések és ez a hajviselet volt a legkényelmesebb. Kedvencük volt a reggae, a futball és persze a munkásosztályhoz mindig hűek maradtak.

A bőrfejűek politikai nézetei széles skálán mozognak a szélsőjobboldali neonáciktól egészen a szélsőbaloldali anarchistákig. Az első nemrasszista szervezet 1986-ban alakult az USA-ban, terjesztve azt, hogy az első skinheadek nem voltak rasszisták. Őket nevezzük SHARP-oknak (Skinheads Against Racial Prejudice: Skinheadek a rasszista előítéletek ellen). Vannak köztük apolitikusak is, akik a bőrfejűséget nem kapcsolják politikai ideológiához. A későbbiekben a rasszista bőrfejűeket a SHARP-ok boneheadeknek (csontfejűeknek) nevezték el, mivel szerintük az igazi skinheadek nem rasszisták

Zene 

A német Stomper 98 zenekar

Hagyományosan a skinhead szubkultúra a ska és reggae irányzatokhoz kötődött, olyan előadókhoz, mint Desmond Dekker, Laurel Aitken,Symarip vagy Joe the Boss. Szintén megjelent körükben a soul és a rocksteady irányzat. A punk első hulláma hatott a skinheadekre. A korai punk zenék nagyon népszerűek voltak a skinheadek között is. Hamarosan a streetpunk szerves része lett kultúrájuknak. Ez a stílus az Oi! nevet kapta, legnépszerűbb bandák a Cockney Rejects (Oi!Oi!Oi! című albumukon található hasonló nevű számuk adta a nevet), Cock Sparrer, Business, Angelic Upstarts, Gonads, Last Resort, Condemned 84, melyek ma is koncerteznek szerte a világon. Az Oi! sosem volt politizáló zene, de sajnos sokan voltak, akik eszközként használták saját politikai nézeteik terjesztésére. Az USA-ban a 80-as években alakult ki a New York Hardcore irányzat, s az ottani színtér abban az időben ezt hallgatta.

Rasszizmus és antirasszizmus [szerkesztés]

A '60-as évek végén sok skinhead részt vett a pakisztáni bevándorlók ellen elkövetett erőszakos cselekményekben. Azonban Észak-Angliában és Skóciában voltak antirasszista és baloldali bőrfejűek is. A '70-es években Angliában a bőrfejűek egy része a szélsőjobboldali, erőszakos Nemzeti Frontba tömörült, és felléptek az ázsiai bevándorlók ellen. Sok rosszabb szociális körülmények között élő skinhead csatlakozott hozzájuk, mert a gazdasági problémákért a bevándorlókat okolták. Az ebben az időben elkövetett erőszakos cselekmények vezethettek ahhoz a téves elképzeléshez, hogy minden bőrfejű neonáci.

A pakisztániak ("pakik") verése – ahogy melegek és minden különböző kinézetű divatot követő más szubkultúrához tartozók megtámadása – nem rasszista, nem politikai indokkal történt. Szó nem volt rasszizmusról, és amíg a fekete sráccal együtt kiálló fehér srácot letartóztatja a rendőrség, a feketét nem, addig ne beszéljünk rasszizmusról, vagy rasszista az csak fehér lehet? Míg a fekete és fehér skinheadek a szegényebb rétegekből kerültek ki, a pakisztániak a középosztály tagjai voltak, s jobb életkörülményeik miatt váltak célponttá. A skinheadek bandákba tömörültek és az utcán sokszor bárkinek nekitámadtak, aki nem tetszett nekik. Rengeteg afrikai skinhead volt a korai években a skinhead stílusban, blackheads, soul boys néven futottak, ezek voltak a gúnyneveik. Ahogy voltak ázsiai skinheadek is.

Londonban a nagy southalli balhéban, ami után a skinheadeket rasszistának tüntették ki, pedig éppen az első sérülést egy fekete bőrű skinhead szenvedte el az ázsiai támadóktól. Ezt több, a helyszínen és eseményen részt vett fehér angol skinhead beszámolójából bizonyítható. Téves elképzelés, hogy mindenki utálta és elfordult a skinheadektől erőszakos cselekedeteik miatt, sőt, sokan szerették őket, mivel egy olyan szubkultúrát képviseltek a hippivel ellentétben, ami stílusos, jó megjelenésű és tiszta. Nem hiába jelentek meg a 60-as években olyan cikkek az újságban, ahol a büszke mama öleli 16 éves skinhead fiát: Büszke vagyok a fiamra, hogy skinhead!

S hogy miért éppen Southallba, egy pakisztániak lakta területre szervezték a Business, a 4 Skins és a Last Resort koncertjét?Sokan, akik megpróbálják belemagyarázni a skinhead szubkultúrába a rasszizmust, azt állítják azért, hogy ezzel izgassák a bevándorlókat (aminek meg is lett az eredménye). Azonban ez téves, ugyanis ezen állomás csak egy volt a három koncert közül, amely a 3 zenekar "turnéját" jelentette, egyszerűen itt kapott helyet a 4 Skins. A következő állomások a Hastingsben (Last Resort) és a Crayford Town Hallban (Business) lettek volna, ezekre azonban a botrány miatt már nem került sor. A southalli balhén egyébként ott voltak a közönség soraiban Tom Hoxton, a 4 Skins basszusgitárosának pakisztáni munkatársai is.

Az ilyen és ehhez hasonló rasszista sztereotípiák eloszlatására mások antirasszista kezdeményezéseket indítottak. 1986-ban az USA-ban indították el a SHARP (Skinheads Against Racial Prejudice – Szkinhedek a Faji megkülönböztetés Ellen) nevű mozgalmat, majd 1988-ban az ARA (Anti-Racist Action – Antirasszista Akció) szervezetet. A SHARP sok követőt szerzett magának Angliában is, részben az apolitikus bőrfejűek körében.

Az első antirasszista bőrfejű szervezet, tehát a S.H.A.R.P. 1986-ban jött létre az USA-ban. 1988-ban egy országos televíziós csatorna műsorának segítségével széles körben ismertté váltak. Ekkor vette fel velük a kapcsolatot velük Roddy Moreno, a cardiffi Oppressed nevű skinhead zenekar énekese. Moreno saját kiadót alapított Oi!-Records néven, amely kifejezetten antirasszista zenekarok lemezeinek gondozását vállalta fel. Létrehozta a S.H.A.R.P. angol szekcióját, hogy a bőrfejűeknek "lehetőségük legyen megismerkedni gyökereikkel, s visszatérni saját kultúrájukhoz".

A 80-as, 90-es években elterjedt volt a "boot (bakancs) party" kifejezés, olyan skinhead összejövetelekre utalt, ahol általában erőszakos cselekményekben is részt vettek.

Magyarországon 

Kopaszok a nácik ellen drapéria Budapesten

2008. április 11-én kisebb médiavisszhangot kaptak azok a szélsőjobboldal ellen fellépő fiatalok, akik Budapesten a Hollán Ernő utcában „Kopaszok a nácik ellen” (eredetileg német nyelven: Skins gegen nazis) feliratú transzparenst emeltek a magasba, ezzel nyilvánítva ki nemtetszésüket a Magyarországon továbbra is rohamosan terjedő téveszmével szemben, ahol is a szkinhedeket a szélsőjobboldallal 

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat